Mindenszentek és halottak napja

A halottak tisztelete nem mai keletű, a róluk való megemlékező ünnep már az ókorban is létezett.

A mindenszentek vagy mindenszentek napja az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a keresztény világ november 1-jén ünnepel. Az ünnep 741-ben III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként Egyetemes ünnepé IV. Gergely pápa tette 844-ben.

Nem tévesztendő össze a halottak napjával, amit 998 óta tart meg az egyház a következő napon, november 2-án az elhunyt, de üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért.

Sok európai országban – köztük nálunk Magyarországon is szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve halottak napján. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi.

„Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,

Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,

Kiknek őrizgetjük szellemét,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen.”

Ősz van, az elmúlás hónapjai. A táj ilyenkor megváltoztatja ruháját, csodálatos színkavalkád az, ami elénk tárul ilyenkor. Már tudjuk, hogy a természet hamarosan leveti szép ruháját és átadja helyét a hideg, kopár télnek. Megszoktuk már ezt a körforgást és tudjuk, hogy tavasszal új élet születik. Ez a körforgás jellemzi az életet is, ha megszülettünk egyszer meg is fogunk halni, ez a dolgok rendje.

Mindannyiunknak van halottja, mi mind ellátogatunk a temetőbe az évnek ezen napjain és feldíszítjük szeretteink sírját. Gyertyát, mécseseket gyújtunk (a néphagyomány szerint ezt azért tesszük, hogy a sírokon lévő lángnál megmelegedjenek a tévelygő lelkek, illetve, hogy visszataláljanak sírjaikba és ne nyugtalanítsák az élőket.), virágokat, koszorúkat viszünk elhunyt hozzátartozóinknak.

Megállunk pár percre, most nem rohanunk sehová, most nem kell bevásárolni, számlát befizetni. Most csak az emlékezésé ez a pillanat, felidézzük eltávozott szeretteink arcát, eszünkbe jutnak jellegzetes mozdulatai, egy-egy szép közös emlék. A béke és nyugalom jár át bennünket akaratlanul is ezekben a percekben. Elmenőben még visszanézünk, gyönyörködünk. Az összkép, amit mi mindannyian, együttes erővel hozunk létre egyszerre fájdalmas és csodálatos.

Amikor a nap átadja helyét a holdnak, akkor megtörténik a csoda. A sírokon egyszerre égő gyertyák lángja földre hullott megannyi csillagokként pislákolnak. Szeretteink látják ezt a csodát és megköszönik az élet ajándékát.

Tisztelt Lakosok!

Szeretnénk megkérni Önöket, hogy fokozottan figyeljenek oda a tűzvédelmi szabályok betartására! A rosszul elhelyezett mécsesek, gyertyák könnyen lángra lobbanthatják a körülöttük lévő éghető koszorúkat, művirágokat.

Továbbá megkérjük Önöket, hogy figyeljenek egymás biztonságára, értékeikre!

Varga Csilla